Eggyé válás-nap. - 2011.december 17.

    Nem először jártam már Eszter által megvalósított rendezvényen. De a mai.... valami fantasztikus volt.
Szinte  szokásosnak mondható összehangolósással kezdtünk, ami a csodálatos angyalkártyák - a névben nem vagyok biztos, de nekem azok - segítettek. Egy kis nyújtás, hogy testünk fizikai része se legyen akadály a későbbi folyamatokban. Már rögtön az elején éreztem, hogy egy intenzív folyamat részese leszek. Honnan? Az egóm iszonyatosan fölerősödött. Szinte üvöltött a fejembe mindent... a legrejtettebb félelmeimre próbált hatni, gyújts rá, neked most nagyon kell egy cigi, s amikor felmerült egy tanítás - egy oldódásra váró terület -akkor üvöltött csak igazán: "Ez tragédia, mindennek vége."
    S simán bele süllyedtem volna a folyamatba ha Eszter és Zoltán is nem egyensúlyoznak olyan figyelmesen. Minden meditáció alatt érezhető volt a JelenLétük. S változott ez a jelenlét - s fantasztikus hogy érzetem ezt a változást.
    Írtunk mesét. ( Egyik kedvenc gyakorlat. ) A technikai részét nem lövöm le, de a mese kulcspontjai életünk egy-egy területét jelképezték és pontosan megmutatták azt, hogy hol találjuk a javítandó területeket. S a csodálatos az volt, hogy a következő gyakorlattal rögtön az nekiláthattunk az egyik terület oldásának is. Egymást gerjesztve, emelve oldódtak a múlt görcsei. S még ebéd előtt megszületett bennem a mély hittből fakadó tudás. Ott vagyok ahol kell, az vagyok akinek lennem kell.
    Az Eszter által megalkotott ízletes ebédre nagyon nagy szükségem volt. Amikor kimentem a teraszra kiszellőztetni a fejem olyan intenzíven érzetem az áramló életet. A színek gyönyörűek, az égen a felhők lassú hömpölygése, lenéztem a kerti fára - amelyen barna levelek garmadája sorakozott - és azt érzetem milyen gyönyörű, mennyi élet van benne. S egyszerűen látni kezdtem milyen tavasszal. S mint egy kisgyerek izgatottan néztem körbe, mi van még.... s valahogy sorban jött minden, tele erővel, energiával.
     Az ebéd után, újabb mozgás következett. Amire nagyon nagy szükségünk volt. Azt éreztem hogy meggyűlt bennem némi feszültség. S most is csodálattal tölt el, hogy a mozgás - a saját mozgásom, amelyet képes voltam megélni ( 2. kedvenc gyakorlat ) - milyen könnyen söpört ki mindent. S az ordítás gyakorlat.... eltávozott minden feszültség... s csak a nyugalom maradt. S ebben a nyugalomban újraírhattuk életünk meséjének problémás fejezeteit. S most hogy tisztában voltunk az egyes részek jelentőségével, úgy formálhattuk ahogyan meg szeretnénk élni magunkban. Egy hihetetlen áramlás volt az egész. Rengeteget tanultam Zoltántól és Esztertől önmagamról.
    Húztunk tarot kártyát, mely megmutatta milyen minőségek az irányadók bennük. Mit élünk jelenleg, mint női, mint férfi oldalról. A tükör gyakorlat lehetőséget adott, hogy szembenézzünk önmagunkkal és kifejezzük saját magunk iránt érzett szeretetünket.
    De a csúcs, a záró ima és Szívtánc volt. ( Vagy az istennő arca, ahogy bennem él.  )Olyan energiahömpöly haladt végig a testemen, az érzések olyan mélységét éltem meg, amelyet még soha eddigi életem során. S ez nem marketing szöveg. Olyan ember vagyok aki inkább a fejében él és most teljesen elszálltam. Kiszakadtam önmagamból hogy boldog önmagam legyek.

Azt hiszem az egész napot a nevetés jellemezte. Az összes oldódás a féktelen öröm jegyében telt el. Fogalmam sincs ki vezette haza felé az autót. Én csak pihegtem és fel-felnevettem, s végtelenül hálás voltam azoknak akik elkísértek ezen az úton. Nagyon várom hogyan folytatódik az utazás.
    Amit most érzek, hogy átolvastam az írást..... Örömteli Szent Áhítat.

Hála és köszönet.