Plitvicei tavak - egy szép hétvége élményei

    Elmúlt vasárnapra borzasztó időt jeleztek Zágráb környékére. Előrejelzésbe még ennyi felhőt és villámot nem láttam... de úgy tűnik, hogy a pozitív - vagy a hihetetlenül makacs - hozzáállás, ismét segített. Napfényes vasárnap virradt ránk, egy esős szombat éjjel után.

    Az önkéntes horvát idegenvezetőnk - egy kedves kollégánk Robert - összeszedett minket a hoteleknél és nekiindultunk, hogy meglátogassuk a híres Plitvicei tavakat. A vicces az, hogy igazán nem esik messze tőlünk. Évek óta hallottam róla, hogy gyönyörű, 4. alkalommal dolgozom itt, mégis most jutottam el oda először. Az út első rövid szakasza Zágrábból autópályán visz, a pályadíj 19 kuna körül van. Aztán kis vidéki utakon autóztunk egy csodás, zölden ragyogó vidéken. Útközben is sok érdekesség tárul az ember szeme elé, szerintem mindenki találhat az érdeklődési körének megfelelő látnivalót.
    Egy helyen például katonai járművek voltak kiállítva. A lövegtől kezdve orosz MIG-ig bezárólag. Sajnálatos oka a kiállításnak, hogy a háború anno ezt a régiót érte el először. Voltak települések ahol vezetőnk szomorkásan mutatta az újonnan épülő házakat.
    A Slunj folyó fölött áthaladva - sajnos a település nevére nem emlékszem csodás látványban volt részünk. A hegyfiókák között kanyargó folyó, dimbes-dombos vadregényes tájain, apró kis házak sorakoztak. Némelyik a vízesések tövében a híd lába alatt. Egyszerre volt modern és meseszerű.
    Ha valaki erre az utazásra szánja el magát, feltétlenül álljon meg egy kis kávézóban valahol az út mellett. Nehéz megfogalmazni... jártam már jó néhány mediterrán országban, de ez valahogy mégis más... na jó, lehet hogy a csinos felszolgáló hölggyel összevillanó tekintet is dob a komfortérzeten, de valahogy otthonos érzés.

Így néz ki egy komoly ember, akinek egy több százezer euros projekt felelőssége nyugszik a vállán. :-) A főnök. :-)

    S a park.... a parkolás 7 kuna óránként, míg a belépő 110 kuna, ami tartalmazza a hajó és busz használatát a parkon belül. Amikor először megpillantottam a tavat elakadt a szavam, majd hosszas fejforgatás után, azt kérdeztem Robert-től - helyi kísérőnktől:
- Mondd csak, nem forgattak itt filmet véletlenül?
- De, elég sokat.
- Például indiánosat? - kérdeztem vigyorogva.
- Ja, ja, persze, persze - vigyorgott ő is - Winetou, Az esüst tó kincse.... Tudod a mai napig összejönnek itt az emberek indiános jelmezekbe...
Ezt sem tudtam, de a 15-20 éve látott filmkockák eszembe jutottak ahogy megpillantottam a helyet.

    A víz színe, valami gyönyörű... én eszméletlen kéknek mondanám, bár ők esküdtek a kékes zöldre. Tengernyi apró halacska úszkál bennük és

mindent betölt a víz fantasztikus illata. Az első gondolatod, hogy belegázolsz a vízbe és ki sem jössz belőle csak hagyod hogy elringasson belőled minden feszültséget. Nos a tiltó tábla elegendő visszatartó erő.... bár többször felajánlottuk egymásnak, hogy behajítjuk másikat és akkor nem kell magyarázkodni....:-)

Itt értünk először víz közelbe... úgy vonzott minket, mint lepkét a fény.

Kb 200 méter után, belefutsz az első és leghatalmasabb vízesésbe. Olyan mint egy szép nő - gyönyörű és nehezen megközelíthető. Ha igazán élvezni akarod, akkor korlátokat kell áthágni érte. Legalább egyet... :-) Megtettük. :-) Fantasztikus, amikor leülsz egy sziklára és érzed ahogy a finom, hűsítő vízpermet lecsapódik az arcodra, karodra....

A szálló vízpermet illata... hm

A rendíthetetlen felfedezők. :-)

   Az egész tórendszer lépcsőzetes és hosszan sétálhatsz fel a felső pontjáig. Igénybe vehetsz buszt is, ha valami baj van a lábaddal.... de nagyon megéri sétálni. Lépésről lépésre ámulsz el a csodákon. Egy beugróban megbújó vízi barlang vagy egy magasan a tó fölé nyúló szikla. Egy másik barlang aminek a bejáratából egy csodás szeltét látod a parknak sziklakeretbe foglalva.
    Azt veszed észre hogy elkezdesz lélegezni. Nem kell meditálni, meg figyelni... egyszerűen természetessé válik, hogy lassan és hosszan szívod be a levegőt, miközben élvezed a megbúvó virágok illatát. S olyan hihetetlen nyugalom lesz úrrá rajtad. Kedvem lett volna leülni egy sarokba és csak bámulni azt a frissen megpillantott szépet ami megérintett, de tudtam hogy kevés időnk van. S miden megtett lépéssel egy újabb csoda tárul elénk.

     Eleinte folyamatosan ugrattuk egymást, de egy idő után elfogytak a szavak. Amikor szövegelő görög-magyar kétszemélyes szini társulat elnémul, akkor a Horvát kolléga elégedett mosollyal teszi fel a kérdést: "No mi van fiúk? " :-) S válaszul csak valami ügyetlen kalimpálást kap, ami kb azt jelenti:
"Nézz körül ember, erre nincs szó. "

S tényleg nincs..

     Szintén vicces, de úgy tűnik Nicholas és én is elég kemény dohányosok lettünk az évek alatt - munka, stressz és van még néhány kifogás.. :-) - de attól a pillanattól fogva, hogy kiléptünk az autóból, eszünkbe sem jutott hogy de jól esne egy cigi. Mielőtt elindultunk visszafele, az autó mellett tárgyaltuk meg - egy cigi mellett természetesen - milyen különös dolog is ez. Tényleg megfeledkeztünk a cigiről 6-7 órára.... Alighanem ez is egy módja lehet a leszokásnak. :-) 

Felülről a csoda

Mesebeli és mégis valós...

    Ha azt tervezed, hogy eljössz ide, felejtsd el az egynapos utazást. Nem elég. Ha mindent ki akarsz élvezni, feltétlenül több idő kell. Rengeteg látnivaló van a környéken és az emberek nagyon barátságosak. A környező folyókon kipróbálhatod a raftingot - ez a következő ravasz tervem - és ezernyi kirándulást tervezhetsz a hegyek között.

Mintha egy hd-s természetfilmben sétáltam volna.... ha a képeket nézed azt mondod Photoshop, ha a valóságot akkor is. :-)

Ez a fickó hogy került a képre?! S mit vigyorog annyira? :-)

Rengeteg kissebb vízesés bújik meg, mint ez is...

S a kiépített utak ellenére is természetes és vadregényes... talán éppen ezért. Vigyzának rá.

Néha olyan kék lagunás érzésem volt..... Kerestem is Brooke Shields-t... :-)

    A haza úton, meglátogattuk az egyik helyi erőműves kolléga - barát - otthonát. Együtt dolgozunk és ő segít nekünk a vevő oldaláról. Végtelenül rendes ember. Megharcolta a maga háborúját - szó szerint - és néhány ujja bánta, talán ezért árad belőle egyfajta hihetetlen nyugalom és erő. 

   A hatalmas családi ház a hegyek között bújik meg, kb egyórányi autóútra Zágrábtól. 3 generáció él egy fedél alatt Horvátország legtisztább folyójától tíz percnyire. Képzeljétek el, hogy ivóvíz tisztaságú folyó.... saját fürdőhelyük van és csend....

    Pillanatok alatt tele lett az asztal és bár a család csak horvátul beszélt, mégis gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A jóféle házi készítésű fehér bor alapos - és cseppet sem túlzó - dicsérete, megnyitotta a kapukat a vendéglátó szívéhez. :-) Az asztalra került a füstölt sonka, kolbász, újhagyma, s friss kenyér ahogy azt egy vidéki háznál szokás. Horvátul és angolul röpködtek anekdoták, munkáról, háborúról, disznóvágásról.... nyelvtudás ide vagy oda, megértettük egymást. Otthonos érzés volt, ami ritka madár a mi életünkben.
     Isten óvja és segítse a vendéglátóinkat. Nagyon hálás vagyok ezért a szép napért.