Mesterré válás 2. rész

Mesterré válás II

Változások... az első kezelés után nem sokkal bedurrant a torkom. Először csak fájt, aztán teljesen elment a hangom. Amikor mondani akartam valamit, akkor csak erőlködtem... A tulajdonságok, amelyek megtapasztalását kértem az EMF 5 fázisa során, a következők voltak.
- Átalakulókészség
- Harmónia
- Szabadság
- Rugalmasság
- Kezdeményezés
- Humor
- Kreativitás
Ezeket választottam elsődlegesnek, de volt még a Megbocsájtás, Nyitottság, Bátorság, Becsületesség, Őszinteség

Azt vettem észre, hogy sokáig csak pacsáltam az energiában, mint a strandon. Élveztem, hogy fel vagyok töltve... ha betalált valami negatív dolog, akkor kihasználva azt, hogy az energiámnak tudatában voltam jelen tudtam lenni, vagy gyorsan rájöttem hogy hárítok. Így meg tudtam élni és bocsájtani.
S nézzük milyen helyzetben vagyok most. Egy rendkívül csinos, tehetséges nő lépett be az életembe... Hallgattam a (meg)érzéseimre és megszólítottam egy levélben... akkor még nem reménykedtem semmiben, egyszerűen, csak megdicsértem a kisugárzását, a nőiességét, amely átsütött a képein... nem gondoltam, hogy ezzel én is megmozdítok benne valamit. De így történt... aztán beszéltünk telefonon és olyan érzés volt, mintha világ életemben ismertem volna.... olyan hihetetlen természetességgel beszélgettünk és nem tagadtam le előtte semmit, nem vetítettem... olyan természetességgel mondtam az igazat... s közben remegett a gyomrom, mert szerettem volna, ha még jobban szimpatikusnak talál... mert én egy kicsit elbűvölődtem általa. 

    Nézzük mi volt a célom? Megélni a szabadságom, a jelenem, a szenvedélyem... gátlásoktól, görcsöktől mentesen egy magasabb szinten. Megszabadulni a függőségeimtől. A negatív dolgokhoz való kötődésemet egészen könnyen el tudtam engedni. Nem arról van szó, hogy már egyáltalán nem gyújtok rá, vagy hogy nem eszek néha többet.... de már nem a függőségük irányítja a cselekedeteimet. Elszívok egy cigit, mert megkívánom és jól esik... vagy mert aggódom... jó kérdés.
   Megszerettem ezt a lányt.... akarom őt. S a veszteség lehetőségétől feszült leszek.... tehát a pozitív érzések, a lángolások ugyanúgy szülhetnek félelmet és fájdalmat.... nehéz ügy. S most telefonáltunk...két és fél óra beszélgetés. Nyílt őszinteség a szexuális szokásainkról, a paraméterekről... mindenféle megjátszás nélkül. Őszintén....Akárhogy is lesz, egy különleges ember ismerek meg as személyében...
    S hogy működött itt az átalakulókészség... sehogy. Az ego készít fel a csalódásra...ha nem jön össze. Ha akarod... akkor lángolj... ahogy Hamvas Béla mondja: Ahhoz hogy az ember éljen, égnie kell. Fókusszá kell válnia, gyulladnia és gyújtania kell. "
   Sokat gondolkodtam az átalakuló készségen mostanában. Számomra azt jelenti, hogy az engem érő hatásokat átalakítom egy pozitív érzelemmé.... s ez még csak ment, amikor negatív - jól ismert érzések szorongattak - de amikor pozitív érzések egy jövőbeli kimeneteltől való rettegést ébresztenek fel. Ez furcsa.... "Éld meg, hogy ember vagy, ne küzdj ellene, persze hogy izgulsz...élvezd az izgulást, élvezd azt amit az élet képes nyújtani neked." Ezt mondta egy jóbartáom. Az átalakulásnak természetesnek kell lennie.. ahogy természetesen feloldódik az ember beszélgetés közben. Akarom őt... de ahogy Fodor Ákos írta " Ha addig élek is: Inkább engem hagyj el, semmint magad, Kedves "
    Ez igaz fordítva is.... Én is önmagam akarok lenni. Azért nem szeretnék kibújni a bőrömből, hogy elfogadható legyek. Vagyok aki vagyok. Férfi, akiben rengeteg szeretet lakik. Férfi, aki ha dühös felemeli a hangját... férfi aki keresi milyen is igazán...de elsősorban szabad akar lenni. :-) Az átalakulóképességnek természetesen kell végbe mennie... abból a józan figyelemből kell kiindulnia, ami állandóan meghatároz magaddal szemben. A tudatosságból... ha látod a folyamatot amit csinálsz, már te döntöd el, adsz-e néki energiát, hatalmat fölötted. Most ezt kell végig gondolnom Krisztivel kapcsolatban.

S hogy mire jutottam... Arra, hogy a múltam alapvetően meghatároz... és ebből elegem van... szabad lélek akarok lenni. Ahogy visszagondolok, hányszor hallottam, hogy olyan vagy mint az apád amikor utat engedtem az érzelmeimnek. S hányszor hallottam, hogy olyan vagy mint a Jakab, amikor szintén ezt tettem. A férfi minta odahaza mindig terhes dolog volt a nők számára... nem értem miért. Nem ilyen jellemet szántak a fiaiknak...? Nem férfit akartak nevelni belőlük...? De hát akkor mit? Egy papucsot? Egy szobabarátot, aki megérti őket, aki leveszi a vállukról a nyomasztó felelősség terhét?
   S ez az egész gondolat onnan jött, hogy mindig úgy gondoltam magamra, mint egy harcosra, de nem voltam harcos... Aztán ahogy nőttem, megtanultam hogy nem ott vannak a határaim ahol mások gondolják. Hogy amire valaki azt mondja nem sikerülhet, még nem lehetetlen. Megtanultam szárnyalni - vagy legalábbis éreztem, hogy többre vagyok képes - és megértettem, hogy nem vagyok olyan mint mások. Olyan vagyok, mint egy harcos, akit félelemben élő emberek neveltek... érzem a tüzet, de nem sikerült, csak pillanatokra megélni. :-) S amikor a múltban megéltem mindig rám szóltak érte. Amikor gyerekként csináltam, hisztiztem mint egy kislány, vagy olyan voltam mint - az alkoholista - apám. De aztán megtanultam, hogy nem vagyok olyan... de a kondicionálás itt még nem ért véget. A saját barátnőm is egy csomó dologban bekorlátozott - és szeretettel, szívesen alkalmazkodtam - .... de nem szeretném most meginni a levét... olyan volt, mintha megkínoztak volna egy harcost... hagyták lefogyni, éhezni, nyomorogni, ahelyett hogy teret adtak volna a képességeinek és szabadjára engedték volna, hogy tegye a dolgát... harcoshoz méltón. Hogy szenvedéllyel csatázzon és szenvedéllyel szeressen.
    Nem haragudhatok - nem a faszt nem.... szabad vagyok - azért, mert 18 évesen nem voltak érettebbek. Elvégre felneveltek. S ha az iaido-ra gondolok példaként... talán nem is rossz, hogy előbb a visszafogott, barátságos, alkalmazkodó személyiséggé formáltak... emberré. De most jön az igazi iskola.... amikor az élet saját stílusát kell elsajátítani.... Amiben hagyni kell érvényesülni a lényem eszenciáját.
Repülni, szárnyalni vágyom....