Vasárnapi gondolatok

     Egyedüllét. Voltatok már igazán egyedül? Ültetek már egy idegen ország, idegen városában egy kis szobában? Kezdtetek már mindenféle ostoba tevékenységbe, csak hogy ne érezzétek a magányt? Erről szólt az elmúlt hét évem. Kipróbáltam minden elkerülési lehetőséget, minden "kiskaput", hogy kibújjak ez alól az érzés alól. Nem akartam hallgatni a csöndet, mert a külső csöndhöz egy belső üvöltés társult. Olyan érzés, mintha egyszerre szólna minden csatorna a tévén. Mintha mindenki egyszerre beszélne hozzád és mindenki csak a legjobbat akarná neked. A gondolataid száguldanak mint a gyorsvonat, belekapsz mindenbe, munka, család, megélhetés, párkapcsolat, szeretet, gyűlölet, világmegváltás, vágyak, álmok, álmodozás - az gyakran segített..... csak ne a valóság, csak ne a csend. Mert abban a mély csendben elveszettnek érzed magad.

      Ezt vajon érezte már valaki? Biztos vagyok benne, hogy sokan. S nekik mesélek valamit. Egy kicsiny szoba, egy idegen országban. A nap lassan eltűnt a házak között és a levegő az évszakhoz képest hűvös, mi több hideg volt. Szélesre tártam az ablakot és felültem az ablakpárkányra. Először csak félig, majd szembefordultam az ablakkal és féllótuszba hajtogattam a lábamat. Szeretek így ülni, szinte a természetesen kiegyenesedik a gerincem ebben a tartásban. Lenéztem a második emeletről és végigfuttattam a szemem a szálloda piciny kertjén. A szemben lévő panelszerű házakban fények világítottak és az emberek élték mindennapi életüket. Idegen nyelven harsogott a tévé, evőeszközök zörögtek és néhányan az erkély korlátjának támaszkodva beszélgettek.
        Nem értettem mit mondtak, de éreztem hogy engem néznek. Talán azt latolgatták ugrom-e. :-) De eszembe sem volt. Előkotortam egy cigit és meggyújtottam. Miközben leszívtam a füstöt, hallgattam a körülöttem lélegző világot. Nem fűztem hozzá semmit, a gondolatok elhagytak és ez így volt jó. Az érzékszervek csapongtak a látvány, a zajok és az illatok között. Belehallgattam az emberek érthetetlen, mégis békés beszélgetésébe. Néztem az felhőkön visszatükröződő vörösben játszó napsugarakat. Mélyen leszívtam a harmatos tiszta levegőt - s nagy néha egy slukkot a cigiből is - és hallgattam a madarakat. A távoli autózajt. S minden olyan békés volt. Kint is, bent is.
      Fura dolog, de hálát éreztem. Elmosolyodtam és gondolatban megköszöntem a madarak dalos füttyét, a falevelek nyugodt táncát az esti szellőben, a fölszálló párában oldódó ásványok, nedves éltető páráját, az életet. S az embereknek is.....

      Minden amit tanultam azt mondja, nyomorultul kellene éreznem magam, mert egyedül vagyok. De nem érzem magam egyedül. Azt érzem, hogy ezernyi szál kapcsol mindenhez ezzen a világon.Azt érzem, hogy kötelék van közöttünk - légy bárki - és az egész világ között. S ha a fejemben elcsöndesednek a gondolatok, ha nem várok semmit - víziót, megélést, örök boldogságot blablabla...  - akkor megérezhetem a békét.  Azt hogy minden érzés, minden szívdobbanás együtt lüktet a mindenséggel. No ezt érzem most, EGYEDÜL.

      S tudom, hogy holnap, amikor összetalálkozunk az utcán, vagy egymás mellett dolgozunk akárhol, az a kapcsolat akkor is ott lesz. Talán már nem leszek tudatában, talán te sem. S talán a belőlem áradó zűrzavar téged is összezavar, s a te diliörvényed engem bosszant fel. Ezért írtam le ide... talán eszedbe jut, talán belopja magát agyad hátsó zugába és amikor holnap leordítanád valakinek a fejét, vagy hozzávágnál egy poharat..... ki tudja.
      Ha eszedbe jut.... nézz fel az égre, nézz le a földre, keress egy növényt.... de ne csak a szemeddel. Vedd észre a szépségét, egy egyenes törzs tartását, a szerteágazó leveleken megcsillanó napfényt... ezek a dolgok még érintetlenek. A szépségükön keresztül láthatod az élet lüktetését, a letisztult formáját annak, amilyenek mi is lennénk, ha nem azonosítanánk mindenféle ostoba szereppel, vágyakkal önmagunkat.

      Azt mondják a bölcsek, mi teremtjük a valóságunkat. Most hogy érzem, hogyan hat rám a természet hajlok rá, hogy igazat adjak nekik. Energiát sugárzunk magunk köré - vigyázzatok, hogy építő legyen ez az erő.

Szép álmokat.