2012. május 7., hétfő

Egy szép gondolat...

Milyen különleges és csodálatos az emberi szív. Néhanap hatalmas és belefér az egész világ. Minden embert, falevelet, bogarat önmagáért tudsz szeretni, elvárások nélkül. Úgy nyújtod valaki felé a kezed, hogy fel sem merül benned a múlt vagy a jövő. Ösztönösen, szívből.... csodálatos.
  
Néhanap azonban olyan kicsire zsugorodik, hogy még magad számára sem akad benne hely. Szomorú.

De most kiélvezem, ezt az állapotot. S egy kicsit szeretem a világot. Rá fér. :-)

Jó éjt mindenkinek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése