S szólt a kereső....

    Istenem most segíts kérlek. Elegem volt. Rettenetesen unom már az önmagammal folytatott harcot. Vannak pillanatok amikor tudatában vagyok önmagamnak, amikor tisztán megélem azt aki vagyok és boldog vagyok minden ok nélkül. S aztán a semmiből, visszazuhanok a saját poklomba. Gyötröm a testemet - most is érzem a jelzéseit - és gyötröm a lelkemet is. A saját gondolataim és érzéseim miatt szenvedek. Tisztán látom. S tudom, hogy mindezek nélkül boldog lehetnék. S ez a boldogság rohadtul nem függ pénztől, attól hogy egyedül vagyok, vagy valakivel akit szeretek.
    Most azt érzem, hogy ki vagyok szolgáltatva a saját ösztöneimnek. A mintáimnak. Időről-időre, figyelemmel és fegyelemmel - szeretettel, fókuszáthelyezéssel - úrrá leszek úgy érzem átlépek - ezeken a mintákon, de ahogy a figyelmem lanyhul, belefáradok és ismét a minták szerint élek és gondolkodom. Fáradt vagyok ettől. Nem akarom tovább csinálni. Megkérdőjelezni mindent ami vagyok, voltam, amit teszek, vagy nem teszek. Hogy mit szólnak mások, hogy milyennek látnak. Elegem van. Menjen végre aminek mennie kell, nem érdekel az ára sem..... nem akarok többet szenvedni. Boldog akarok lenni.
    Írhatnék arról, hogy mi minden játszódott le bennem az utóbbi időben. Leírhatnám, ahogy újra beleolvastam az akímistába és abban a részben amikor Santiago a szívével beszélget felfedeztem valami fontosat. Hogy bár a szív jelképezi az érzéseket, ő mégsem azt mondja, hogy én érzem ezt, vagy amazt. Azt mondja a szívem csalárd, a szívem egy lányhoz vágyik, a szívem fél a szenvedéstől.... de ő nem a szíve. Ő valami más. Ő egy kereső, aki az álmát követi - keresi. Nem az érzései....
    Nem vagyok a gondolataim. Nem vagyok az érzéseim. Már látom, de ha nem vagyok sem ez, sem az.... akkor igazából a fájdalom, a félelem is csak illúzió. Nincs itt semmi. Nincs itt senki.

    Láttam magam előtt mintákat, embereket akik élik a saját teljességüket. Példák voltak a számomra, jelzőlámpák és az járt a fejemben, hogy én is úgy szeretnék élni. Boldogan, túlcsordulva a szeretettől minden iránt és olyan dolgot csinálni, amiben kiteljesedek. De ez is csak egy illúzió. Ez az ő életük, az ő érzéseik, világuk.... hogy mi az enyém. Nem tudom.... egyet tudok csak, elegem volt a harcból. Békére vágyom. Önmagammal. A többi nem számít.