Nagyon sok minden történt velem az utolsó bejegyzés óta. No persze kilistázva semmi különleges, de most mégis úgy érzem hogy élek. Megélem az életem... ezért nincs benne az az egyhangúság, amitől annyira szenvedtem az utóbbi években. A napok ugyan úgy telnek, de mégis... változott a dolgok minősége. Tücsök, Tücsök.... nagyon nagy ajándékot adtál azzal, hogy megtaláltad a boldogságod valaki más mellett. Érzem a változás szelét... szinte nap mint nap egy új oldalammal ismerkedek meg.
A napokban ismét felmerült a kérdés ki vagyok én? A válasz nem változott, egy kereső. De felmerült egy másik kérdés is... mit jelent férfinek lenni. Eddig a pontig azt hittem tudom.... De a találkozás ezzel a nővel kérdéseket vetett fel bennem. Ha tényszerűen kezelem a kérdést, az ő megállapításait, állításait fenntartásokkal kell fogadnom. Azon egyszerű oknál fogva, hogy milyen kapcsolatokban volt része eddig és milyen kapcsolat függőségében él még mind a mai napig. De attól még úgy érzem, hogy az állításainak sok valóság alapja van. Lássuk hát mit mondott:
"- Néha iszonyat férfiasnak vagy, néha viszont olyan dolgokat csinálsz amelyek abszolút nem illenek egy férfihoz. Nem érzem belőled azt a nyers, férfias kisugárzást amit belőle éreztem." - nem pontosan idéztem, de a lényeg átjött azt hiszem. - "Néha túl körülményesek a gesztusaid, túlontúl udvarias vagy, elnézést kérsz olyan dolgok miatt amikre mások csak rálegyintenének. "
Ez mind igaz. S tudom is, hogy miért csinálom. Rettentő sok veszekedést láttam gyerekkoromban. Apu ivott és amikor makacsabban, vagy nehezebben kezelhetően nyilvánultam meg, rögtön megkaptam, hogy "pont olyan vagy mint apád". E mellett még láttam, ahogy anyám veszekszik apámmal amikor az ivott. Láttam, hogy milyen rosszul esnek neki, anyám szavai. Láttam az arcán a fájdalmat és már korán megtanultam, hogy a szavak néha jobban fájnak, mint az ütések. Megtanultam hát figyelni arra, hogy mit mondok.
A volt barátnőmet is megbántottam, pedig csak a véleményemet mondtam el.... évekkel később egy őszinte beszélgetés kapcsán derült ki, hogy akkor milyen lelki roncsolást - törést - csináltam ezáltal. Szóval nagyon is értem, miért válogatom meg a szavaimat. Mert nem akarok bántani senkit. Nem szeretek harcolni. Tudok. De nem szeretek. Mégis mindenki harcolni akar mostanság. Talán összetévesztik a nyugalmat a félénkséggel, bizonytalansággal. Öreg hiba....
Amikor nagybátyám mellett dolgoztam és napokon keresztül voltam összezárva vele kamaszként, nagyon sok viselkedési mintát - férfimodellt - tanultam tőle. Ösztönösen. De amikor megéltem - a saját családom nőtagjai - elítélték azt. Máig nem értem miért. Mintha rémítené őket ez a fajta nyers férfi erő. Pedig nincs benne más, csak jó szándék, szeretet. Szóval így lettem ilyenné, amilyen most vagyok. Nem akartam bántani azokat akiket szeretek, ezért megerősödött a női oldalam. Az érzékenységem. Jobban odafigyelek a környezetem érzéseire...ez nem feltétlenül rossz, de mellette elnyomtam a férfi mivoltomat.
A kérdés az, hogyan tudnám segíteni - siettetni - a megélését. A válasz: "Sehogy. "
Soha nem lehetek olyan férfi, mint az a másik volt. Mert én, én vagyok. És ez így van jól. De van egy mód arra, hogy felülemelkedjek a szülői - és a környezet - adta mintákon. Ez pedig ismét csak a tudatosság. Amikor valami gondolat felmerül bennem, akkor egyszerűen csak figyelnem kell. Az évek során egy nagyon erős, határozott önfegyelem alakult ki bennem, a szülői nevelés eredményeként. De az a fegyelem nem én vagyok. Ha megtanulom felismerni a kontroll mintáit, meg is szabadultam tőlük...
Ez a nő már eddig is sok gátlást oldott fel bennem, A szenvedélye, a benne rejlő tűz rengeteg görcsöt feloldott bennem. A kettőssége ugyanakkor megőrjít. Egy barátom "megnézte" és azt mondta rengeteg tűz energia van benne. Sajnos per pillanat saját magát perzseli vele. Nagyon nehéz megemészteni, hogy ezen energiákat nem akarja valaki helyes mederbe terelni... azt megélni, hogy nem segíthetek. Marad hát a saját feladatom. Önmagam felfedezése. Most a férfi oldalra szeretnék figyelmet fordítani..... szeretném ha a mások által állított korlátokat lebontani. Csak azért érzem nehéznek a feladatot, mert nagyon könnyű belebújni egy szerepbe, amit férfiasnak érzek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése