Zűrzavar

     Bevallom őszintén még én sem tudom, hogy hogyan alakul a mai bejegyzés témája, hangulata. Sok minden kavarog a fejemben és talán az írás segít majd letisztázni ezeket a dolgokat. Az elmúlt időszak sok mindent megmozdított bennem. Nem gondolom hogy szerelmes lettem volna, de nagyon erős vonzást éreztem valaki iránt.

   Tudom - mert megtapasztaltam - hogy az életben minden tanítás. Az örömteli és fájdalmas élményekből is tanulhatunk valamit. Ugyanakkor csapdának érzem ezt a gondolatsort is. Ha a tanulási folyamatára figyelsz nem vagy jelen. Ha arra figyelsz, hogy ne kövesd a régi mintákat, szokásokat nem vagy jelen. Mindazonáltal, igyekszem végiggondolni hol követtem el hibát - ha elkövettem - a részemről. A hölgy felébresztette bennem a férfit. Azt a mélyen szunnyadó személyiségemet, akit már nagyon régóta nem tudtam megélni. Ez egy nagyon felszabadító élmény volt.
   Életem során eddig a legtöbb dolgot ésszel és erővel oldottam meg. Megvolt hozzá az akaraterőm és a kitartásom, de gyakran elbuktam. Megtanultam fölállni és újrakezdeni. De az erő valahol mindig elfogyott, felemésztődött az akadályokon és egyre kevesebb örömömet leltem a győzelmekben is. Szépen befásultam és megfáradtam.
   Gyakorlatilag mást sem tettem csak próbáltam megfelelni az életemben mindenkinek. A szeretetért. S amikor éppen megkaptam, akkor - a pillanatnyi boldogságtól eltekintve - rettegtem az elvesztésétől....

   Azt hittem tisztában vagyok a mintával és túlléptem rajta. Amikor megismertem őt és elkezdett vonzani, rögtön előjött a megfelelés kényszere. Hála istennek olyan nő volt, aki nem erre vágyott. Még tudat alatt sem. Az előző kapcsolatából egy nagyon erős férfias kisugárzással rendelkező ember képét hozta magával és ezt kereste a külvilágban is. Látott bennem valamit ebből a kisugárzásból és megpróbálta felszínre hozni. Ugyanakkor talán tudat alatt - vagy tudatosan - párhuzamot is keresett.
   És itt csúsztam bele a második csapdába. Először a fejemben lévő mintához próbáltam idomulni - amire szerintem vágyik - , majd az ő általa hozott képhez szerettem volna hasonlítani. Mindez azért, mert akartam őt. Eluralkodott rajtam egyfajta birtoklási vágy. Minden értelemben. S innentől már nem igazán voltam önmagam.  
   Mindaz amit az elmúlt időszakban megtapasztaltam, tanultam arra használtam, hogy megpróbáljak segíteni rajta. S hihetetlen dolgok történtetek. Kis csodák.
   A fájdalom és a negatív dolgok amelyek közben értek elhanyagolhatóak voltak, ahhoz képest hogy megmutatkozott a saját erőm. De ismét a külvilágban kezdtem el keresni a boldogságot, más kezébe tettem volna az életem. Hálás vagyok neki, mert rámutatott lényem egy eddig elhanyagolt részére és ezzel nagyon sokat segített előre lépnem. De még van bennem fájdalom. Rájöttem, hiányzik a kapcsolat. Az érintés. Mind fizikai, mind lelki értelemben. Azt hittem, hogy az utóbbi hónapok rohamos fejlődésének ő a jutalma. De az élet nem így működik.
   Ha magadat keresed, a keresés már maga a jutalom. A fejlődés, a megélés.... egy kicsit összezavarodtam.

   Egyre dühödtebben akartam őt és ezzel azt hiszem el is kergettem. Ilyen az élet.
  A kezembe került A.J Christian Mit keresett isten a hálószobámban című könyve. Még csak az első oldalaknál tartok, de már most nagyon elgondolkodtat az ego csapdája és a gondolat, hogy nem küzdjek a saját egó-m ellen, hanem tanuljak meg együtt létezni vele. Az egész boldogságkeresés, önmagam megélése olyan zavaros, nehéz dolognak tűnik most.

   A barátom - tanítóm - elutazott a Camino-ra. Egy korszak zárul le ezzel az életében. Míg itt volt nagyon kézzelfoghatónak éreztem a jelenlétét amikor rágondoltam. Nem hiányzott, mert amikor rágondoltam, akkor éreztem őt. Most ez az érzés eltűnt. Remélem csak egy időre....nem szeretném újabb 7 évre elveszíteni. Érzem, hogy több vagyok általa....most úgy érzem egyedül vagyok a gondoltaimmal. Valószínűleg éppen erre van szükségem... hogy felfedezzem magamban a "mestert", a tanítót... magam sem tudom....

   Az a gondolat született meg bennem az előbb, hogy valószínűleg ki kell elégítenem az egóm igényeit. Ha szembemegyek vele, az is csak zsákutca. Ha másról sem szól az életem, mint az általa meghatározott dolgok hajszolása, ismét zsákutcában vagyok. Mi hát a megoldás? Talán az, hogy folytatom a tanulást, önmagam figyelését, de közben igyekszem kielégíteni a saját énemet is. Ha párkapcsolatra és figyelemre vágyik... hát szerezzük meg neki, de ne minden áron. Legyünk tudatában annak, hogy a célunk önmagunk megélése. Ne higgyünk el semmit. Ez Christian legfőbb tanácsa... még saját magunknak sem. De bármit teszek is szeretném élvezni az életem. Egy jó bor, egy csinos nő, egy csodás naplemente, vagy éppen a feléd áradó energia érzése....

Eddig jutottam. Lassan tisztul a kép....