Kimásztam a meleg takaró alól és felöltöztem. Csöndesen nyitottam ki a szoba ajtót, feltételezve hogy talán van még aki aludni szeretne. A kávé kiöntő üresen árválkodott a kávéfőző mellett. Úgy gondoltam ezt nem hagyhatom annyiban.
Mire a forró ital elkészült és illata belengte a konyhát, csöndes motozást hallottam anyukám szobája felől. Töltöttem egy csésze kávét és bevittem neki, majd fogtam a sajátomat és kimentem az udvarra. Dér borított mindent és csillogva, fehéren tükrözte vissza a napsugarakat. Hátrasétáltam a ház sarkához és mélyet lélegeztem a friss - a dátum ellenére - kora tavaszi levegőből. A ház mögött elterülő mező barna kórói csendes vigyázzállásban köszöntötték a napot. A madarak is halkan, visszafogottan csicseregtek, mintha nem akarnák felébreszteni későn kelő társaikat. Forgalom sem volt. A közeli patak túlpartján lakó pacik halk horkantásait hozta felém a szél. Béke volt mindenhol.
A kezemet melengette a forró bögre és a kávé illata belopakodott az orromba. Nem kérettem hát magam és belekortyoltam. Élveztem ahogy a kávé lassan végigcsorog a torkomon és átmelegíti a testem. Előkotortam egy cigit a zsebemből és meggyújtottam. Lassan letüdőztem és élveztem a békét körülöttem. Szép lassan beleolvadtam és azt vettem észre, hogy a szám sarka a fülemhez közelít.
- Ez annyira jó! - mondtam ki halkan, csöndesen. Majd miközben a számhoz emeltem a cigit, eszembe jutott az Úristen @ menny.hu című film egyik jelenete. "Látám hogy ez jó. Megáldám vala." Ettől rámjött egy pár perces röhögés, de annyira tökéletes volt a pillanat. Ez ám az élet. Kávé, cigi, ..... s egy kis tai chi, hogy tökéletes legyen a reggel.
- I am so bad.... - ismét belenevettem a reggeli csöndbe és nekiláttam a tai chi gyakorlatoknak amelyeket egy barátomtól tanultam.
Vidám napot! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése