Életek és Mesterek

     Megtalált egy könyv. Pontosabban egy író - Brian Weiss - és jelenleg a második könyvét olvasom tőle. Egy amerikai pszichiáterről van szó, aki egy regressziós hipnózis során egy betegét "véletlenül" visszaküldte egy előző életébe. Majd maga is megdöbbenve a történtektől, orvosi - kutató - szemszögből kezdte tanulmányozni az esetet. A pszichiátriai ismeretivel nem tudta megmagyarázni, hogy mi történhetett. A hölgy tünetei, állapota nem igazolt ilyen jellegű képzelgéseket. Kénytelen volt elismerni, hogy valóban egy előző élet élményeit hallja. S ez eléggé átrendezte a világképét. :-)

     El kellett fogadni, hogy vannak előző életeink. El kellett fogadnia, hogy az ott elszenvedett traumák hatással lehetnek jelenlegi életünkre. S a pszichiátriai kezelés határai tovább nyúlnak mint azt eredetileg gondolta. Két élet között - miután a regressziós hipnózisban megjelenő élet véget ért - a dokit mesterszellemek szólították meg, akik mindenféle érdekes információt közvetítettek számára. Ennek eredményeképpen a kezelései, az életfelfogása - életminősége - jelentősen megváltozott.

     Ahogy könyvében leírja az előző élet megtapasztalása, az akkori traumák újra élése számtalan előnyt hordoz a páciens számára. Talán a legfontosabb a félelmek enyhülése és megszűnése. Annak megtapasztalása, hogy a lelkünk hallhatatlan, hogy bizonyos lelkek - emberek - vissza-visszatérnek az életeink során eloszlatja a depressziót és a félelemet.
     Nos az tagadhatatlan, hogy a legerősebb félelmünk a halálfélelem. Néha nem is magától a fizikai haláltól félünk, hanem a személyiségünk megszűnésétől. Ezt az érzést a legtöbb spirituális kereső megéli. Sokan eljutnak arra a pontra, amikor szembe kell nézniük a semmivel, az ürességgel, amikor a gondolatok elhagyják..... s előfordul, hogy ilyenkor megrettennek.
     Velem legalábbis így van. Bármennyire békés is ez a semmi, de egyszerre érzem hidegnek is. Olyan mintha hirtelen köd venne körül. Csend van, szép és végtelen, békés, de érzem hogy előre kéne lépnem. S nem tudom mi lesz ha megteszem. Félek hogy lezuhanok.
    Azonban ez a tudat, ez a tapasztalás - hogy nem először járunk a földön - megadhatja a bátorságot az előre lépéshez. Talán nem kell megélnünk a halálfélelmet és nem kell ezzel az érzéssel megtenni az első lépést. Valahogy ez a tapasztalás enyhíti ezt az érzést.

     A második fontos pont, hogy miért vagyunk itt. Tanulni és tapasztalni. Az életünk a legnehezebb dolog amelyben részünk van. A léleknek besűrűsödni egy emberi testbe, megtapasztalni a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot, az elveszettséget..... egy léleknek, egy szellemi lénynek nem kell ilyesmit átélnie. De mégis ez a tanulás segíti a lélek fejlődését.

     A harmadik fontos pont, a lélektársak. Azon személyek akik újra és újra belépnek az életeinkbe. Amikor megtapasztalhatod, hogy nem tudsz elveszíteni egy apát, egy anyát, testvért, szerelmet.... csak egy időre elbúcsúzol tőle. Ez is egyfajta békével ruház fel.....

     Annyi csodálatos és megnyugtató dolgot hordoz ez az ismeretlen...... miközben olvasom a könyvet, késztetést érzek magamban, hogy megpróbáljak minél több dolgot feltárni az előző életeimből. Nem kétlem, hogy vannak közötte fájdalmas részletek. Sok mindent tapasztalunk. Voltunk jók és gonoszak.... alighanem minden érzést - a szivárvány összes színét - meg kell tapasztalnunk a teljességhez.

I'll be back again.....

I fly a starship across the Universe divide
And when I reach the other side
I'll find a place to rest my spirit if I can
Perhaps I may become a highwayman again
Or I may simply be a single drop of rain
But I will remain
And I'll be back again, and again and again and again and again..